Új lakás, új társak, új kezdet. Elhatároztam, hogy én is teszek valamit valakiért... örökbe fogadok egy kiscicát...
Nem így lett végül.
Most a belvárosban élek - egy elég forgalmas, de mégis nyugodt környéken vagyunk.
Az ágyamon most egy tündérrel osztozom, az állatorvosnál bejegyzett nevén Zoé-val.
Az elhozatal:
Épp egy hete hoztam el egy családtól. Már napokkal azelőtt kinéztem őt az expressz.hu oldalán. Mivel sziámi cicám volt előtte is, és féltem egy idősebb macskától, így úgy döntöttem, megnézem a kiscicát.A megállóban vettem át, egy sírós kis batyut, aki azonnal begombócolta magát a dobozba. Mit mondjak? Elsősorban megnézni mentem, de este már a kamillatea főzésével kellett bajlódnom. Kalandos volt az átvétel, szerettem volna látni a szülő cicákat, de semmire sem volt lehetőségem.Utána már a buszon bátran tűrte az utazást, odagubbasztott a kezünkhöz és szinte meg se mukkant. Persze a hideg neki sem tetszett és amikor le kellett szállni, hallatta is a hangját rendesen.
Róla van szó, a képen látszik, hogy a szeme se áll jól:
Egy kis hasmenéssel hoztam el, de jól tettem, hogy még a héten elmentem vele az állatorvoshoz. Eleve az oltások miatt - merthogy oltva, féregtelenítve nem volt.A szeme gyulladt - ezt már a képről megmondtam a barátaimnak még az elhozatala előtt, mellesleg kiderült, férges és macskanáthája is van. Interneten utána néztem, és láttam, hogy ennek súlyos szövődményei is lehetnek, és ha nem kezelik, akkor akár halálos kimenetelű. Ezek után nem mertem megkérdőjelezni a dolgot - a sors keze volt, hogy nem tudtam jó múltkor a másik cicát elhozni, hanem őt adta nekem az élet cserébe.
Kapott antibiotikumot, egy rakat gyógyszert és szemcseppet is. Mint egy kisbaba, négyóránként csepegtetni kell, persze emiatt éjszaka sincs alvás. Amúgy hálásabb mint egy ember.
Készítek majd frissebb képet, mert azóta szerencsére jobb bőrben van. Szinte minden pénzem rá költöm, ilyen vitamin, olyan vitamin, immunerősítők, ételek, de tudjátok mit?! Egy forintot se sajnálok, amit rá kell áldoznom. Ez egyáltalán nem is 'áldozat'. Amikor éjjel mellém bújik, dorombol, amikor követ a konyhába, és nem azért mert éppen ételre vár - akkor tudom csak igazán, mit jelent az, ha valakinek van egy társa, és ez valóban egy életre szól. Csak azt sajnálom, hogy Maci már nem lehet közöttünk, de a csöppség vészesen hasonló szokásait nézve... no nem is mondok semmit.
Inkább csak... köszönöm!
