Tegnap kimaradt a bejegyzés, de ma rémhírekkel fogom kezdeni. Munka után kezdett bennem felmerülni a gyanú, hogy talán el kellene vinnem a kicsit az állatorvosi ügyeletre. Hogy miért? Azért, mert a parafinolaj ellenére, hogy teletömtem a macskát ilyen szerrel, annak ellenére sem tudott kakilni, a hasa meg lassan már inkább emlékeztetett egy teniszlabdára, semmint egy macskára...
... ma reggel már egy kákabelű kiscica futkos körülöttem...
... már a fura járásár is elhagyta...
Szóval tegnap munka után ismét felnyaláboltam a macskát, előtte odatelefonáltam a rendelőbe a panasszal - nem tud wc-zni, de ha próbál is nyávog mint a veszedelem; és persze, hogy tudják, hogy megyünk. A nap végére elmondhattam, minden 'kínzás' ellenére jól tettem, hogy elvittem a kicsit. Altatással és egy beöntéssel kezdtük a látogatást. Készítettek róla megannyi röntgenfelvételt amin a doktor rendesen és türelmesen végigmagyarázta, a macska beleiben annyi salakanyag gyűlt fel, amennyi csak elfért. Ha nem viszem el hozzá, ki tudja, mi lett volna a végeredmény... Csak a doktor úr jóindulatának köszönhetjük, hogy ma már vidámabban indult a napunk.
... ma reggel már egy kákabelű kiscica futkos körülöttem...
... már a fura járásár is elhagyta...
Szóval tegnap munka után ismét felnyaláboltam a macskát, előtte odatelefonáltam a rendelőbe a panasszal - nem tud wc-zni, de ha próbál is nyávog mint a veszedelem; és persze, hogy tudják, hogy megyünk. A nap végére elmondhattam, minden 'kínzás' ellenére jól tettem, hogy elvittem a kicsit. Altatással és egy beöntéssel kezdtük a látogatást. Készítettek róla megannyi röntgenfelvételt amin a doktor rendesen és türelmesen végigmagyarázta, a macska beleiben annyi salakanyag gyűlt fel, amennyi csak elfért. Ha nem viszem el hozzá, ki tudja, mi lett volna a végeredmény... Csak a doktor úr jóindulatának köszönhetjük, hogy ma már vidámabban indult a napunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése